Ahogyan a lovak szeretnék\

2. A lavina fiatalabb folytatói

Richard Shrake (1944- )

"Mindig legyen jó érzés lovadon!" Ez Shrake vezérmondata. És így is gondolja.
A személyes konfliktusaitól telített lovas iparágon belül a többség által kedvelt és elismert személy. Eredményes tréner és bíróként fontos szerepe volt a „Natural Horsemanship” terjedésében.
Richard Shrake az Oregon állambeli Salemben született és szülei tejelő tehén farmján nőtt fel. Édesapja korábban rodeó lovas volt, aki mindenféle lovat tartott a farmon. Képezték, majd eladták őket. Így Richardnak és testvérének, Gregnek számtalan alkalma volt a tapasztalatszerzésre.
Kilenc évesen mutatta be első póniját egy megyei kiállításon, ahol a vele egy korosztályban levő lovasokat utánozta. Ezzel megnyerte a kiállítás legjobb showman-je címet. Már idejekorán szeretett szerepelni, amelyhez jó érzéke volt.
A helyi lovas klubi – Salem Saddle Club – tagságán keresztül számos kiváló lovas embertől tanulhatott. Három éven keresztül volt a közelében egy német díjlovas edzőnek. Két jó barátjából, Doug Brownból és Lary Mahanbol, pedig híres rodeó lovasok váltak az évek során.
Egyetemi évei alatt pénz keresetként lovakat képzett. Tanári diplomájának megszerzése után előadásokat tartott a nyugati parton egy takarmánygyártó cégnek. Ekkorra viszont már tisztában lett azzal, hogy mit is szeretne az életében csinálni.
Huszonhárom évesen, Portland mellett vásárolt 23 holdnyi területet, amelyen megnyitotta saját kiképző központját. A központot Horsemanship West-nek nevezte el. Tizennyolc évvel később summás haszonnal adta el központját, amikor a város elérte azt. Ma az oregoni Sun Riverben működik központja.
Horsemanship West életének virágkorában volt olyan időszak, amikor 40 ló állt tréningben nála. Számtalan esetben kapott díjat versenyen, mint a legtöbb diákkal érkező tréner.
Viszont Richard Shrake úgy érezte, hogy csak akkor válik hiteles edzővé, ha tudását a legjobbakkal szemben versenyen is bizonyítja. 1974-ben elnyerte az év lova címet trail, Western pleasure és munka ló kategóriában. Ezeknek a címeknek a birtokában már megfelelő elismerést szerzett mások szemében. Az I-re a pontot 1979-ben helyezte fel, amikor is a világ legnagyobb lovas összejövetelén, az American Quarter Horse Congress-en, Windjamer nevű lován megnyerte a leginkább becsben tartott díjat, az „All-round”-ot, azaz a teljes körű-t. Ekkorra már nem volt kétség, hogy ez az ember ért a lovakhoz.
Magasra helyezve elvárásait magával szemben, következő célja az volt, hogy a lehető legjobb edző lehessen. Ezt később szintén elérte.
Harmadik célja az volt, hogy bíró lehessen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az eddigi több, mint 1000 bírói szereplés nemzeti és nemzetközi lovas versenyeken egyaránt. Bírói szerepkört olyan különböző szövetségek versenyein töltött be, mint az American Quarter Horse Association, az American Paint Horse Association, az Appaloosa Horse Club, az International Arabian Horse Association és a Pony of the Americas Club.
1970 óta Shrake több mint 1400 kurzust és 105 egyetemi előadást tartott. Ő volt a megalapítója és segítője az Egyesült Államok Világkupa csapatának. Richard Shrake volt az első ismert tréner, akit bevontak az Egyesült Államok Földhivatala vad ló programjába.
Eddig három könyvet írt: Western Horsemanship, Resistance Free Training (Ellenállás mentes tréning) és Resistance Free Riding (Ellenállás Mentes Lovaglás). Számtalan cikke jelent meg. Két, havonta megjelenő cikksorozata van, amelyek több mint 150 kanadai és amerikai újság hasábjain olvashatók.

John Lyons

John Lyons mindig más volt, mint a többiek. Már 25 éves korára sikeres üzletember volt, jóval azt megelőzően, mielőtt kiérdemelte volna „Amerika legmegbízhatóbb lovas embere” címet. Viszont nem érezte magát jól üzletemberi bőrében még akkor sem, ha ezzel nagyon jól keresett. Álmainak valóra váltását célozta meg, amelyet azóta is mindenkinek javasol. Egészen eddig a pillanatig Lyonsnak semmi komolyabb tapasztalata nem volt lovakkal. Azon kívül, amikor gyerek korában kölcsön kérte a szomszéd gyerek póniját, hogy a sivatagban lovagoljon rajta.
Egyszer úgy gondolta, hogy földvásárlás esetleg jó befektetés lehet. Így történt, hogy Kansas City külterületén vett öt hold földet, amelyhez nem sokára egy ló is csatlakozott. Kis idő múltán Lyons rájött, hogy jobban szeret trágyát lapátolni és lovával foglalkozni, mint kórházakat és orvosokat hívogatni, protéziseket ajánlgatva, ugyanis akkor azzal kereste kenyerét. Ez volt a vége John Lyonsnak, mint ortopédiai segédeszközöket árusító üzletember, egyben kezdete lett John Lyons lovas embernek.
Sokan, kifejezetten családja ellenezte a biztos, ráadásul komoly megélhetés otthagyását, olyanért, amiről szinte semmit sem tud.
Családjával Kolorádóba költözött, ahol teheneket kezdett el tenyészteni. Soha nem tehette volna ezt rosszabbkor. Kaliforniában száz éve nem tapasztalt szárazság volt, a legkellemetlenebb telekkel és a legmagasabb kamatszázalékokkal. A közeli farmok több mint feléhez hasonló módon Lyons csődbe ment. Álmainak valóra váltása elérhetetlen távolságba kezdett kerülni.
Természetéhez híven nem volt hajlandó feladni és végül is jó dolog jött ki az egészből. Az emberek elkezdték észrevenni Lyons lovakhoz való természetes hozzáállását és elkezdtek tőle tanácsot kérni. Farmerkodása elején ló bemutatókra is járt. Ebben az időszakban vásárolta Bright Zip nevű ménjét, aki partnere volt az elkövetkezendő húsz évre. Bright Zip bekerült az Appaloosa fajta híres lovainak elitjébe.
Lyons úgy érezte, hogy sokat kell még tanulnia ahhoz, hogy valódi lovas emberré váljon. 1980–ban részt vett egy Ray Hunt kurzuson, ahol számos dologgal kapcsolatban nyílt fel a szeme. Észrevette, hogy az emberek igenis szeretnének tanulni. Rájött, hogy nem kell kiváló edzőnek lennie ahhoz, hogy más lovasokon segítsen.
Először hétvégi kurzusokat tartott, amikor is 10-15 nyers illetve problémás lóval dolgozott a hétvége folyamán. Később kitalálta a három napos John Lyons szimpóziumot, ahol lent a pályán ugyanúgy több lóval dolgozik, ugyanakkor a lelátókra ló nélkül is beülhetnek lovakkal nem rendelkező emberek.
Az évek múltán számos oktatási anyag és egyéb termék kapcsolódik a nevéhez. Könyvek, hang és videó kazetták, dvd-k, könyvek és felszerelések. Kiadványai között megtalálunk egy havi magazint is Perfect Horse címmel.
Oktatási programját ma már fia Josh Lyons viszi tovább.
Programjával bebizonyította, hogy a legfontosabb az embereket tanítani, annak érdekében, hogy a lovon és az emberen is segíteni lehessen.
John Lyons pedagógiai módszereket alkalmaz oktatásaihoz. Fontosnak tartja, hogy a lónak mindent egy adott sorrendben kell elővezetni. Ez egy aprólékosan megtervezett un. Tanulási terv mentén halad, amelynek az a lényege, hogy csak olyat és annyit kérjünk lovunktól, amit a ló biztosan végre tud és fog hajtani. Ez Lyons módszere arra, hogy sikerünk legyen és ne kudarcunk. Ahogy mondja:

„A ló csak azt tudja, hogy mi történt. Viszont azt nem tudja, hogy az helyes vagy sem.” „Amennyiben egy lovat valamire megkérsz és azt nem hajtja végre, akkor mi arra tanítottuk meg őt. Pedig nem ezt akartuk!”

Lyons feltétlenül ellenzi a büntetést. Helyette feladatot ad a lónak, hogy eredményképpen az ideálistól eltérő viselkedést, megfelelőre váltsa. Józanész és logika hatja át Lyons munkáját. Ez az egyik oka annak, amiért ennyire népszerűvé vált. Higgadt, alázatos hozzáállása miatt a lovak és az emberek egyaránt könnyen megbíznak benne.
Azok számára is reményt nyújt, akik legyenek akár hobbi lovasok vagy profi versenyzők, de lovuk vagy saját maguk sérülésétől félnek. Azt javasolja, hogy mindig csak olyan dolgokat tegyünk, amit teljes nyugalommal és magabiztossággal képesek vagyunk véghez vinni. Ahelyett, hogy olyanokkal foglalkozzunk, amellyel kapcsolatban esetleg félszünk is van. Ha ez csak annyi, hogy simogatjuk lovunkat a karámon keresztül, akkor az teljesen rendben van.

„A félelemnek oka van! A félelem nem más, mint józanész eltérő köntösben. A félelem a kontroláló képesség hiányának felismerése, amely megszűnik amint a személy képessé válik a helyzetet kontrolálni . Emiatt kell onnan kezdeni mindent, ahol még képesek vagyunk kontrolálni egy helyzetet és onnan építkezzünk!”

Lyons szerint senkinek sem szabad illetve kell magát azért szégyellni, mert fél!:

„Ez nem más, mint túlélési ösztön. Az agy azt teszi, amit tennie kell: vigyáz ránk!”

John Lyons három aranyszabálya a lovak kiképzésére:

1. A személy nem sérülhet meg.
2. A ló nem sérülhet meg.
3. A lónak nyugodtabbnak kell lennie a munka végén, mint az elején volt.

John Lyons Colorado államban él feleségével. Hat gyermekük van, akik közül a legidősebb, Josh viszi tovább édesapja munkáját.

Buck Brannaman (1962- )
…akiről a „Suttogót” mintázták!

Dan „Buck” Brannaman már öt éves korában a reflektorfénybe került, amikor is bátyjával egy helyi ügyességi vetélkedőt nyertek meg trükklasszózással lovaglás közben. Ezt követően a rodeó versenyek szervezoi bérelték fel őket, hogy a számok szüneteiben a közönséget szórakoztassák. Odáig fejlesztette képességét, hogy két címet is magáénak mondhat a Guiness Rekordok Könyvében.
Középiskolai éveit követően Buck farmokon dolgozott, ahol saját bevallása szerint:

„Leegyszerűsítve azért voltam fizetve, hogy harcoljak lovakkal!”

Ugyan egyszer már még iskolai évei alatt hallott más típusú lóhoz állásról, de nem sokat gondolt róla: „Az egyik középiskolai tanárnom egyszer említette, hogy van egy ember, aki olyan dolgokra képes a lovakkal 5 perc alatt, amire mások több nap alatt sem. Én persze elképzelhetetlennek tartottam az egészet, mivel még én - a magam 16 évével - addig nem hallottam ilyenről. Tehát lehetetlen! A tanárnő meg csak azért mond ilyen dolgokat, mert ez a feladata,…mert tanárnő…. És amúgy sem tud sok mindent a lovakról!”
„Aztán egy napon, amikor a montanai Bozeman-ban munkát voltam keresni, egy barátom megemlítette, hogy éppen itt tart kurzust Tom Dorrance és Ray Hunt és be is mutat nekik. Frankó – gondoltam magamban – de ki a fene az a Tom Dorrance és Ray Hunt. Mivel a farm vezetőjét kerestük ezért, amikor bemutatott Tom Dorrance-nak, először azt gondoltam, hogy biztos ő itt a fonök. Aztán mivel nem találtuk meg a menedzserét a farmnak, érdektelenül leültem a körkarám mellé, ahol éppen Ray Hunt dolgozott egy lóval. Aztán néhány perc alatt olyan dolgokat csinált a lóval, amiről nem is tudtam, hogy lehetséges. Nemsokára már a karám széle mellől figyeltem az eseményeket. Aztán egyszer csak odajött hozzám a farm vezetője és megkérdezte tőlem, hogy én vagyok az, aki munkát keres? Amire én csak annyit válaszoltam: „Elnézést kérek uram, de most én ezt a bemutatót nézem!” A későbbiekben aztán vállaltam állást ezen a farmon, ahonnan többször is elmehettem tanulni Ray Hunttól. Visszagondolva nagyon örültem annak, hogy ismeretlenül nem mondtam mindenféle csúnyákat Dorrance és Hunt munkáiról!”
Túl sok időnek nem kellett eltelnie amire Hunt és Brannaman valódi barátok lettek. Buck mindent megtanult, amit csak lehetett Ray Hunttól és a Dorrance fivérektol.
Harmadéves főiskolai hallgató volt, ráadásul évfolyam első, amikor az egyik tanára meghallotta, hogy milyen sikerei vannak a lovak kiképzése terén, behívta az irodájába és azt javasolta neki, hogy hagyja ott az iskolát és koncentráljon a lovakra. És Buck így is tett.
1995-ben ismét reflektorfénybe került, amikor kiderült, hogy az ő személye alapján mintázta meg az angol producer és forgatókönyvíró, Nicholas Evans első könyvben A Suttogóban Tom Booker személyét. A több mint 20 országban eladási listát vezető könyvbol egy legalább ekkora sikerű film lett, Robert Redford rendezésében és főszereplésével. Az előzmények után kézenfekvő volt, hogy Buck Brannaman legyen a film lovas szaktanácsadója.
Buck Brannaman találkozását Robert Redforddal és a Suttogó c. film forgatásával kapcsolatos néhány élményét a Kapcsolódó cikkek fejezet alatt, „Buck Brannaman, akiről a Suttogót mintázták” címmel lehet megtalálni.

Amikor éppen nem utazik és tart kurzusokat országszerte, sheridani farmján él Wyomingban feleségével és három lányukkal.

Bryan Neubert (1952- )

Bryan egy kaliforniai farmer családba született. A Salinas-i hegységtől nem túl messze nőtt fel. A mindennapi munkához elengedhetetlen volt számukra a ló és igazából nem is emlékszik vissza, hogy mikor ült fel lóra először. Egy igazi lovas ember nem is nőhetett volna fel jobb közegben.
Tizenöt évesen olyan szerencse érte őt, amire csak később jött rá. Iskolás társai áthívták lasszózni a szomszéd farmra, ahol bemutatták apukájuknak, Bill Dorrancenak (ismét a Dorrance családhoz vezetnek a szálak). Habár Bill 46 évvel volt idősebb, mégis Bryan legjobb barátja lett. Gyakran hívták fel egymást csak azért, hogy elbeszélgessenek aznapi lovas élményeikről.
Bryan még el sem végezte a középiskolát, de már Billen keresztül ismerte Tom Dorrance-t és Ray Hunt-ot, akiktől sokat tanult. Az évek során sokszor dolgozott együtt csikó elindítások során a három emberrel. Mivel Neubert szorgalmas, keményen dolgozó és tanulni vágyó fiatalember volt a három férfi szívesen fogadta maguk közé Bryant és osztották meg tudásukat vele.
Tom Dorrance-t tartja annak a személynek akitől a legtöbbet tanulta. Bryan a következőképpen vélekedik mesteréről:

„Tom az a személy, aki a legjobban megtestesíti a zsenit számomra!”

Nagyon fontosnak tartotta és erőteljesen hangsúlyozta a ló egyenességét, úgy fizikailag, mint mentálisan. A fizikai megjelenés nem más, mint a mentális kapcsolat külképe. Itt lehet megemlíteni az egyik fő Dorrance szabályt:

„Legyen az én ötletem a lovam ötlete!”

Amikor 1976-ban Tom Dorrance nagyszámú csikóelindítási feladatot vállalt el, Bryan felajánlotta, hogy ingyen dolgozik neki, csak, hogy tanulhasson. Néhány héttel a munka elkezdése után a farm tulajdonosa, aki megbízó volt ragaszkodott ahhoz, hogy Byan is fizetést kapjon.
Halála előtt, Tom Dorrance igazi történelmet hagyott Neubert gyerekeire. Nem mást, mint a saját maga által kifejlesztett nyerget, amit a Clifford Wade által gyártott vázra készített. Ez a nyereg lett a prototípusa a Natural Horseman-ek által napjainkban, széles körben használt nyergeknek is.
Az emberek 1996-ban figyeltek fel rá egy a Western Horseman című magazinban róla írt cikk alapján, amelynek „Hogyan szüntethetjük meg a musztáng vadságát?” volt a címe. 1997-ben jelentette meg minden idők egyik legjobb csikó elindító videóját, „Vad lovakkal foglalkozás Bryan Neuberttel.”. Egy a nevadai sivatagból származó musztáng csikóval való első találkozását mutatja be, a foglalkozáson keresztül, az első nyergelésig és a bizalommal teli lovaglásig. Mindezt két óra alatt.
Bryan filmet készített másik kedvenc elfoglaltságáról a bőrfonásról is, amelyet barátjától, Billtől tanult.
Napjainkban kurzusokat tart, csikó elindítással (belovaglással), problémás lovakkal, munkalovaglással és az alapok a teljesítménylovaglással kapcsolatban. Viszont még mindig nem érzi magát kényelmesen a népszeruség okozta körülötte öt körülvevo nyüzsgésben. Ahogy mondja: „Én nem akarok más lenni, mint a leheto legjobb cowboy, aki lehetek!”
Bryan feleségével, két fiával és lányával él Észak-kelet kaliforniai farmjukon. Mind a három gyermeke lovagol és valamennyien ezzel is keresik kenyerüket.

Peter Campbell (1964- )

Peter Cambell arra a kérdésre válaszolva, hogy ki az, akit ő mesterének tart, azonnal és könnyes szemmel válaszolja, hogy Tom Dorrance. 1988-ban találkoztak. Ekkor Dorrance 80 éves volt, Peter pedig huszonnégy. Négy évvel később már együtt tartottak egy kurzus sorozatot Kanadában.
Peter Kanadában, Albertában, egy Banff nevű kis helységben született. Tizenkét évesen alakult ki benne a lovak iránti szeretet. A következő tizenkét évben megpróbált mindent megtanulni, amit csak lehetett a lovak körül, a lovakról. Nagyobb farmokon dolgozott Alberta, Nevada, Kalifornia, Oregon és British Columbia államaiban. 1988-ban kezdett el kurzusokat tartani Amerikában és Kanadában egyaránt. Campbell számára kiemelt fontossággal bír, hogy a lóval tudassuk, hogy ismerjük és értük a világát.
„Azt akarom, hogy a lovak tudják, hogy élet és önvédelmi ösztöneiket megtarthatják és mégis engedelmeskedhetnek kéréseinknek!”
„A ló mindig tudtunkra adja, hogy mit kell vele csinálnunk, ha úgy próbálunk látni, értelmezni és érezni, mint ahogy ők tesznek!”

Ma évente több mint 30 kurzust tart Amerikában és Kanadában. Mindemellett, pedig kettő exkluzív kurzusnak saját ranchén, Wyomingban ad otthont. Natural Horsemanship kurzusai mellett szeret tradicionális Vaquero – kaliforniai lóhoz állást is tanítani, amely szakterületnek egyedülálló szakértőjének tartják.
Gyakran osztja meg tapasztalatait TV, rádió és magazin interjúkban. Kiadott egy videó sorozatot is „Készséges partnerek” címmel.
Ma feleségével a Wyoming-i Wheatlandben élnek.

Mark Rashid (1956- )

Valószínusíthetoen ő lehet a legérzőbb cowboy, akivel bárki is valaha találkozott. A lovak mellett, gitározik, énekel, dalszövegeket és könyveket ír. Írói készsége, képessége és stílusa komoly segítséget nyújt számára a ló és ember közötti szakadék áthidalására.
Rashid tíz éves korában találkozott mesterével, Walter Pruittal. Évekig úgy kerékpározott át mentora farmjára, hogy ott istállót takaríthasson, közben, pedig megtanuljon tőle, az „öregembertől” mindent, ami csak lehetséges. És ez meg is történt. Az „öregember” mindenhol feltűnik és végig kíséri a történeteket későbbiekben publikált könyveiben.
Mark rengeteget tanult korai wrangler munkáiból. Tapasztalata segítette hozzá, hogy azok a lovak amelyekkel ő foglalkozott ugyanannyi idő alatt sokkal biztonságosabbak voltak, mint másoké.
Mark egy nyugodt, csendes ember, akivel könnyű kijönni. Szereti emlegetni, hogy:

„Én semmi mást nem akarok, mint csendben ellenni!”

Ugyanakkor munkájával mindig tesz arról, hogy „lökjön” egyet a ló pszichológia szekerén. Rashid híres „passzív vezetővé” válási koncepciójáról, amely megkérdőjelezi az általánosan elfogadott ló és ember közötti viszonyt. Ahelyett, hogy alfa vezetővé váljunk, Rashid a ménes „passzív vezetője” pozíciójának a betöltését javasolja. A „passzív vezető” az a ló, amely megfelelő viselkedésével mutat példát, és nem ráveszi a többi lovat, hogy kövesse.
A ménes dominancia sorában ez a ló valahol középen helyezkedik el. A „passzív vezető” magabiztos és egyedülálló ló. Gyakran odébb lép és utat ad fölötte álló lovaknak. Markhoz hasonlóan ő sem akar mást, mint „…csendben ellenni!”. Markot „passzív vezető” koncepciójának kialakításához, Buck, - aki az egyik munkalova – segítette hozzá. Buck egyébként Rashid legutóbbi könyvének a főszereplője.
Tehetséges íróként a következő könyveket jelentette meg eddig: „A Ló Figyelembevétele”, „A Jó Lónak Nincs Rossz Színe!”, „A Lovak Sosem Hazudnak!”, „Életre Szóló Leckék Egy Lótól.”, és „Lovasemberré Válás Egy Életen Keresztül.” Könyvei mellett videó sorozatot is adott ki, a „Felismerni a Próbálkozást” címmel.
Amikor éppen nem tar kurzusokat, akkor feleségével együtt és három gyermekével a Kolorádói Estes Parkban él.

Dennis Reiss (1958- )

Édesapja barátjától tizenkét éves korában édesapja barátjától egy gyönyörű meggypej heréltet kapott. A ló bakolt, ugrált és számtalanszor megszégyenítette. Ló szállítóval nem lehetett szállítani és éppen, hogy csak lehetett lovagolni, annyira veszélyes volt. Versenyekre kézen vezetve tudtak csak elmenni, úgy, hogy édesapja autójában ülve, vészvillogó használata mellett kísérte a párost. Mindez egy cseppet sem érdekelte a fiatal Reiss-t, mivel olyan lova volt, mint a cowboyoknak a TV-ben.
A hetvenes évek közepére jól hasznosította első lován nyert tapasztalatát. Kétszer is minősült a Középiskolás Rodeó Bajnokság döntőjébe. Tizenhat évesen, pedig már tagja volt a Professzionális Rodeó Lovasok Szövetségének. Ebben az időszakban csikó belovaglóként és edző segédként dolgozott egy telivér ménesben.
Életútjának legfontosabb állomása mégis az volt, amikor azzal a híres – teljesítmény lovakat képző – cowboyjal találkozott, aki úgy számára, mint ahogyan Pat Parellinek is felnyitotta a szemét azzal kapcsolatban, hogy a lovakkal teljesen másképp is lehet. Ez volt Troy Henry, aki Pathez hasonlóan a fiatal Dennis-t is bevezette a ló pszichológia területére.
Az elkövetkezendő években Dennis látta, ahogyan Pat hasznosítja, amit tanultak. Ő is ugyanúgy szerette volna előadni tudásukat, mint Pat, de Reiss teljesen más volt és ebbol kifolyólag akkor nem is volt rá úgy képes, mint Pat. Azokban a helyzetekben ahol Pat határozott, beszédes és meggyőző volt, Reiss szégyenlős, határozatlan és ráadásul dadogós. Évekbe telt amikorra ki merészelt állni a közönség elé. 1989-ben megtartotta elso kurzusát. Az nem is kifejezés, hogy mennyire volt ideges: „Úgy érzem, olyan gyorsan beszéltem, hogy 5 perc alatt adtam le egy 90 napos kurzust!” Aztán idővel kifejlesztette saját stílusát.
Dennis ma már oktatásain keresztül egy figyelemre méltó, másokra inspirálólag ható személy. Oktatásait „Egyetemes lóhoz állásnak” nevez. Speciális kurzusaival eltér a többiektől. 1997-től például évente egyszer megrendezésre kerülő „Csak nőknek” elnevezett kurzust tart. „A lovasaim többsége középkorú nő, akik hihetetlenül szeretik lovaikat, viszont sokszor félelemmel vannak tele. Ez a típusú kurzus biztosítja számomra, hogy megfelelően tudjak koncentrálni a résztvevők speciális problémáira.”
Minden év decemberében a „Ló napja” címmel bemutatót tart a Las Vegasi Excalibur Hotelben a Nemzeti Rodeó Döntő alatt, amellyel bemutatja a Natural Horsemanship erejét, hatékonyságát, pozitív oldalait.
Ty Murray, minden idők legsikeresebb rodeó lovasa – kilenc egyéni és hét abszolút világbajnoki címmel a nyakában – visszavonulását követően egyszer látta, hogy Reiss mire képes a lovakkal és rá kellett jönnie, hogy nem tud lovagolni. A világon bárkinél jobban fenn tud maradni a ló hátán, de mégis Dennishez fordult, hogy segítsen neki valódi lovas érzés és tudás kifejlesztésében.
Dennis Reiss csapatával együtt kitartóan talpal azért, hogy a lónak, mint élőlénynek és partnernek tisztelegve, legyen egy összállami szinten elfogadott Nemzeti Ló Nap, amely Kaliforniában már realitás is.
Dennis Reiss valódi példája annak, hogy ha valaki elszánt és eltökélt, akkor kemény munkával, fókuszálással és személyiségfejlesztésen keresztül minden elérhető.
Feleségével Deborahval, a kaliforniai Pengrove helységben levő Reiss Ranch-ükön élnek és tartják kurzusaikat.

Clinton Anderson
…az ausztrál légiós

Napjaink feltörekvő tehetségeként kell megemlíteni feltétlenül, az Ausztráliában született és nevelkedett ifjút. Már kora gyermekkorában – hat évesen - tehetségesnek tűnt a lovakkal. Tizenhárom évesen beválasztották az Ausztrál Nemzeti Polo-Cross csapatba. Tizenöt évesen már profi lovas ember volt és gyakran segített embereken ló szállítóra rakodási és egyéb hasonló gondokban. Gyakran nem is sejtették, hogy hány éves volt.
„Általában apu vitt el azokra a helyekre, ahol munkát vállaltam. A megbízó többnyire azt gondolta, hogy apu az, akit a munkával megbízott.”
Anderson két teljes évet töltött gyakornokként a híres trénernél Gordon McKinlaynél. A keze alatt több mint 600 lóval foglalkozott, amelyek között voltak Ausztrália vad lovai is. Ezután egy másik híres ausztrál trénernél is gyakornokoskodott, amelyet saját tréningtelepének felállítása követett, tizennyolc éves korában.
Az elkövetkező években Anderson egyre komolyabban elmélyült a reigning sportban. Annyira komolyan vette az egészet, hogy elment tanulni, Al Dunningtól Amerikába. Onnan hazatérve egy pont híján második lett Az Ausztrál Reigning Futurity versenyen. Ezt követően végleg kiment Amerikába, ahol hajtatott kurzus sorozattal és bemutatókkal vetette bele magát a munkába és tudása népszerűsítésébe. Aztán kialakította lovas TV tréning sorozatát, amely a mai napig az egyik legnépszerűbb a műfajban. Nagyon jó lovas és tréner, de még jobb nagykövete és oktatója a Natural Horsemanshipnek. Ausztrál egyenes stílusa magával ragadja valamennyi korosztályt magába foglaló nézőközönségét. Szinte valamennyi bemutatóján számára ismeretlen fiatal és/vagy problémás lovakkal foglalkozik.
Két legelső mentora mellett Ausztráliában a híres Kell Jeffreis munkássága volt saját munkásságára nagy hatással. Amerikából a Natural Horsemanshippel foglalkozók közül, pedig Ray Hunt, Pat Parelli, John Lyons és Robert Miller. A teljesítmény lovasok közül, pedig Al Dunning, Bob Avila és Andrea Fappani befolyásolták lovakhoz való mai hozzáállását. A lista, pedig egyre csak nő, mert:

„A leglényegesebb az, hogy állandóan tanuljunk!”

Nagyon nagy hangsúlyt fektet a földi munkára és addig nem hajlandó felülni a lóra, ameddig úgy érzi, hogy még van olyan, amit a földről jobban meg tud oldani.

„Senki sem mondta, hogy mindent a ló hátáról kell megoldani!”

Amikor pedig felül kihangsúlyozza az oldalirányú hajlítás az egy száras vészmegállás fontosságát. Vagy ahogy ő mondja a kézifékes vészmegállás. 2003-ban tudása próbára volt téve a Texasi Fort Worthben rendezett „Út a lóhoz” – El Camino del Caballo – elnevezésu versenyen. A megmérettetésen két kollégájával Curt Pate-el és Josh Lyons-al mérte össze tudását három nyers csikón, amelyek mind ugyanattól az apától származtak. Két nap alatt egyenként három órát foglalkoztak a körkarámban a lovakkal a versenyzők. Ezt követően egy akadálypályán mérték össze tudásukat, ahol Clinton szinte hibátlan teljesítménnyel nyert. Ezt azzal fokozta, hogy a díjkiosztó utána felállt fiatal lova hátára, ahol karikás ostorral pattogtatott és egy sárga esokabátot pörgetett, miközben a közönség „orjöngött” a látványtól! Mindezt három órás bizalomfejlesztéssel. Ez már szinte eléri azt a szintet, amennyi idő alatt egy kancának kell megtanítania a csikóját, hogy feltétel nélkül és teljes bizalommal megtegyen mindent a javaslata szerint.
A híres amerikai teljesítménylovasok szinte mindegyike, úgy, mint Bob Avila, Andrea Fappani, Martha Josey és Cleve Wells is elismerte a fiatal ausztrál lovas tudását.
Clinton és felesége ma az ohaioi Columbusban fejlesztik lovas központjukat.

Craig Cameron

Cameron eddigi tréneri életének többsége bizonyítással, bizonygatással telt. Azt hangoztatta, hogy: „Bármilyen nyers lovat egy órányi foglalkozást követően nyugodtan lesz képes lovagolni!” A szkeptikusok valamennyien lehetetlennek tartották ezt és azt mondták, hogy az csak akkor lehetséges, ha már ismerte az adott lovat. Erre ő semmi mást nem csinál, mint ami a védjegyévé vált időközben: Mosolyog és megrázza a fejét.
Craig Cameron egy igazi Texasi cowboy és igazából semmi más nem szeretett volna lenni az életében. A hetvenes években rodeó cowboy volt, aki bikák lovaglásában specializálta magát. Miután abbahagyta a rodeózást, teljes munkaidős tréner lett. Problémás lovakkal végzett munkája érdekelni kezdte az embereket. Így alakította ki egy órás demonstrációját.
Craig abban a korban nőtt fel, amikor még durva és brutális módszerekkel törték be a lovakat, amivel kapcsolatban az volt az egyetlen érzése, hogy nem helyes. A harmincas éveinek vége felé járt, amikor először olyan módszerrel találkozott, ami működött. Ez akkor volt, amikor Ray Hunttal és Tom Dorrance-al volt szerencséje találkozni. Így emlékszik vissza az eseményre: „Az első igazi lovas ember, akivel életemben találkoztam az Ray Hunt volt!”. „Ray és Tom Dorrance megtanítottak arra, hogyan dolgozhatok a lovakkal úgy, hogy minden helyzethez a legmegfelelőbben alkalmazkodok és a lónak megadok minden időt amire szüksége van ahhoz, hogy a bizalma kialakuljon.”
Megtanították számára, hogyan használhatja fel a lovak önvédelmi ösztönét a kívánt eredmény elérésére, ahelyett, hogy harcolna ellenük.

„ A lónak okot kell adjunk arra, hogy megváltozzon”

„A lovaknak meg kell engedni, hogy megijedhessenek, hogy aztán – segítségünkkel- rájöhessenek, hogy nincs rá szükségük!”

Eltérően kortársaitól ő nem dolgozik a lóval szabadon. Mindig kontrolálni kívánja a lovat. Gyakran küldi ki a lovakat, majd tereli ki hátsó lábaikat. Azt mondja, hogy ez a legfontosabb, akár a földön, akár a ló hátán. Ha a ló hátulja kontrolálva van, akkor az egész ló kontrolálva van. Nagyon jól használja a béklyók különböző formáit, amelyekkel segít a lovaknak, hogy nyugodtabbak legyenek, és nyomásra is engedjenek.
Napjainkban még mindig élvezi a kurzusok tartását, ahol csikók belovaglását, elindítását demonstrálja, problémás lovak problémátlanítása mellett.
Egyedülálló szolgáltatása a négy napos Cowboy Tábora, amelynek során naponta akár nyolc órát is ülnek a lovasok a nyeregben két klasszikus vadnyugati stílusban kialakított farmján.
Akkor, amikor sokan úgy érzik, hogy mindenre meg van és tudják is a választ, Craig tisztán kijelenti, hogy ő nem tartozik ezek közé.

„A lovaglás egy olyan művészet, amely egy élethossznyi kihívást jelent!”

„Folyamatosan képesnek kell lenni a változtatásra! Legyen szó lóról vagy emberről!”

Craig Cameron könyvet is írt, Kathy Swan segítségével címe: „Lovagolj okosan, azaz fejleszd lovas tudásod a földön és a nyeregben egyaránt!”
Craig Cameron Bluff Dale Texasban él feleségével és nevelt fiával.

Dr.Robert M. Miller
– a Természetes Ló Kiképzés „Lavinájának” egyik legfontosabb nemzetközi terjesztője

Dr. Robert M. Miller. Állatorvos, nemzetközileg elismert ló etológus, író és lovas ember. Az újszülött csikók tanulási képességével kapcsolatban végzett munkájával, amelyet imprint tréningnek hívnak, nagyban hozzájárult a természetes ló kiképzés forradalmához.
Állatorvosi végzettséget a Kolorádói Állami Egyetemen szerzett 1956-ban. Nevéhez fűződik a Conejo Völgyi Állatkórház alapítása is Thousand Oaksban, ahol ma is élnek. 1988-ban vonult vissza a mindennapi állatorvoslástól. Ezután az imprtint tréning és a természetes ló kiképzés forradalmával kapcsolatos előadássorozatával járta és járja ma is a világot. Tapasztalataira és tudására Kentucky tenyészeteitől egészen az Európai egyetemekig igényt tartanak.
A kiemelkedő rajzképességgel rendelkező állatorvos, aki egyben író is, eddig 5 könyvet jelentetett meg ló neveléssel és képzéssel kapcsolatban. Kilenc könyve jelent meg állatorvoslással kapcsolatos rajzokkal. Ötven különböző tanulmányt és számtalan cikket írt. Feleségével, Debbyvel Kaliforniában él, ahol, amikor éppen nem tart előadásokat, lovagolnak, lovakat és öszvéreket tenyésztenek.

Leslie Desmond (1954- )

Leslie Desmond németországban született és az USA-ban nőtt fel New Englandben. A lovakkal kapcsolatban először egy szomszédtól tanult, aki a „klasszikus iskolát” képviselte.

Ezt követően saját lovait képezte, akikkel helyi ügyességi és díjugrató versenyeken indult, majd gyerekeket és új ló tulajdonosokat oktatott a lovaglás és a ló körüli teendők alapjaira. Középiskola befejezését követően sport és galopp istállókban illetve kisebb tenyészetekben dolgozott Amerika keleti partján és a középső régiókban.

Leslie közel 50 éve – 1965-től 11 éves korától – kezdődően segíti a lovakat és azok szerelemeseit. Ezek között megtalálhatunk sport és versenylovakat, pónikat, nehéz igás lovakat, ugró és különféle egyéb teljesítmény lovakat, egészen a hobbi lovakig. Néhány lovat saját maga is magas szintre vitt, hogy aztán megoszthassa tudását és tapasztalatait diákjaival.

„A legnagyobb elismerés, amit valaki valaha is kaphat egy diáktól: „Itt van egy ló, akit Leslie képzett, akiben bízhatok, akitől tanulhatok. Ez a ló biztos abban, amit kérni fogok tőle, és nem tudom őt tönkre tenni, vagy elrontani.””
„Amit felajánlok nekik az a barátságom. Be szeretném őket mutatni és vezetni egy új, csodálatos, Érzés-Engedés-Alapú-Kapcsolaton nyugvó Világba. Az emberek többségét magával sodor ez az új élmény és ihletet merítenek belőle, amit felhasználnak saját fejlődésükhöz. Majd tovább viszik ezt a tapasztalatot, hogy lóhoz értési és lovaglási tudásukat finomítsák. Elképzelhető, hogy ez egy nagyon örömteli tapasztalás és sikerélmény számomra is.”


1990-ben Leslie áthelyezte lovas iskolájának központját Novatoba, Kaliforniába, ahol megalapította Diamond Lu Productions nevű kiadóját, és kiadta első videó sorozatát „Amerikai lóhozértés Fiataloknak és Időseknek”. A videó sorozat kiadásához az inspirációt gyermekkori mentorától kapta Iván Taylortől, aki egy I. Világháborús veterán lovas tiszt volt.
„Iván a 90-es éveinek közepén járt, amikor találkoztam vele és tanultam tőle. A vele eltöltött évek kiváló alapot nyújtottak ahhoz, hogy teljes mértékben tudjam értelmezni és élvezni elkövetkező életszakaszom mentorainak munkáját. Iván finom hozzáállása felkészített arra, hogy felismerhessem azt az értéket, amit a néhai Bill Dorrance (1906-1999) , a legendás rancher és lovas ember képviselt.” – mondta Leslie. (Ide kattintva elolvasható Bill Dorrance a legendás rnacher és lovas ember életútja) (a bejövő oldalon lejjebb gurítva kapjuk meg Bill életrajzát)
Életének utolsó 4 évében Bill megkérte Leslie-t, hogy fogadja el őt mentorának. Leslie ez alatt az idő alatt lejegyezte Bill tudását és tapasztalatát az utókor számára.

1995 és 1999 között lovakat képeztek és kurzusokat tartottak együtt Kaliforniában, Monterey megye területén. Ebben az időszakban készült el az „Valódi Lóhozállás Érzésen Keresztül” című könyv, aminek Leslie volt a társszerzője. A könyv folytatásaként 2006-ban került kiadásra egy 10 CD-s sorozat „Lóhozértés és Lovaglás Érzésen keresztül”. Ez egy olyan hanganyag, amely ábécé sorrendben taglalja a lovaglással és lóhozértéssel kapcsolatos területeket Érzésen keresztül. „Abban bízom, hogy ezzel a kiadvánnyal egy könnyebben értelmezhető utat mutathatok a komoly lovas ember számára.” – mondta, majd folytatta: „Az az álmom, hogy valamennyi ló szerető ember, lovasok és edzők, minden sport és versenyszakágból elgondolkodnak és munkájukba beépítik a CD-n hallható „Érzés és Engedés”-en alapuló lóhozállás finomabb pontjait.”


Leslie napjainkban olyan edzőkkel és közép Haladó és Haladó lovasokkal foglalkozik, akik komolyan gondolják fejlődésüket a lovakkal való foglalkozás és a lovaglás terén, és meg kívánják szerezni az ÉRZÉSSEL LOVAGLÁS tudását.
Az év egyik felében Európában, a másikban, pedig Amerikában él. Mindkét helyen folyamatosan tart lovak képzésével kapcsolatos oktatásokat, kurzusokat, és bemutatókat.
Angliai útja mellett 2013-ban kurzusokat tart, Norvégiában, Svédországban, Németországban, Kanadában, Amerikában és most először, a hozzá hasonló NH mesterek közül, pedig elsőként tart kurzust MAGYARORSZÁGON 2013-ban!

GaWaNi Pony Boy

Linda Parelli