2. A lavina fiatalabb folytatói
Richard Shrake (1944- )
"Mindig
legyen jó érzés lovadon!" Ez Shrake vezérmondata.
És így is gondolja.
A személyes konfliktusaitól telített lovas iparágon belül a többség által kedvelt
és elismert személy. Eredményes tréner és bíróként fontos szerepe volt a „Natural
Horsemanship” terjedésében.
Richard Shrake az Oregon állambeli Salemben született és szülei tejelő tehén
farmján nőtt fel. Édesapja korábban rodeó lovas volt, aki mindenféle lovat tartott
a farmon. Képezték, majd eladták őket. Így Richardnak és testvérének, Gregnek
számtalan alkalma volt a tapasztalatszerzésre.
Kilenc évesen mutatta be első póniját egy megyei kiállításon, ahol a vele egy
korosztályban levő lovasokat utánozta. Ezzel megnyerte a kiállítás legjobb showman-je
címet. Már idejekorán szeretett szerepelni, amelyhez jó érzéke volt.
A helyi lovas klubi – Salem Saddle Club – tagságán keresztül számos kiváló lovas
embertől tanulhatott. Három éven keresztül volt a közelében egy német díjlovas
edzőnek. Két jó barátjából, Doug Brownból és Lary Mahanbol, pedig híres rodeó
lovasok váltak az évek során.
Egyetemi évei alatt pénz keresetként lovakat képzett. Tanári diplomájának megszerzése
után előadásokat tartott a nyugati parton egy takarmánygyártó cégnek. Ekkorra
viszont már tisztában lett azzal, hogy mit is szeretne az életében csinálni.
Huszonhárom évesen, Portland mellett vásárolt 23 holdnyi területet, amelyen megnyitotta
saját kiképző központját. A központot Horsemanship West-nek nevezte el. Tizennyolc
évvel később summás haszonnal adta el központját, amikor a város elérte azt.
Ma az oregoni Sun Riverben működik központja.
Horsemanship West életének virágkorában volt olyan időszak, amikor 40 ló állt
tréningben nála. Számtalan esetben kapott díjat versenyen, mint a legtöbb diákkal
érkező tréner.
Viszont Richard Shrake úgy érezte, hogy csak akkor válik hiteles edzővé, ha tudását
a legjobbakkal szemben versenyen is bizonyítja. 1974-ben elnyerte az év lova
címet trail, Western pleasure és munka ló kategóriában. Ezeknek a címeknek a
birtokában már megfelelő elismerést szerzett mások szemében. Az I-re a pontot
1979-ben helyezte fel, amikor is a világ legnagyobb lovas összejövetelén, az
American Quarter Horse Congress-en, Windjamer nevű lován megnyerte a leginkább
becsben tartott díjat, az „All-round”-ot, azaz a teljes körű-t. Ekkorra már nem
volt kétség, hogy ez az ember ért a lovakhoz.
Magasra helyezve elvárásait magával szemben, következő célja az volt, hogy a
lehető legjobb edző lehessen. Ezt később szintén elérte.
Harmadik célja az volt, hogy bíró lehessen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint
az eddigi több, mint 1000 bírói szereplés nemzeti és nemzetközi lovas versenyeken
egyaránt. Bírói szerepkört olyan különböző szövetségek versenyein töltött be,
mint az American Quarter Horse Association, az American Paint Horse Association,
az Appaloosa Horse Club, az International Arabian Horse Association és a Pony
of the Americas Club.
1970 óta Shrake több mint 1400 kurzust és 105 egyetemi előadást tartott. Ő volt
a megalapítója és segítője az Egyesült Államok Világkupa csapatának. Richard
Shrake volt az első ismert tréner, akit bevontak az Egyesült Államok Földhivatala
vad ló programjába.
Eddig három könyvet írt: Western Horsemanship, Resistance Free Training (Ellenállás
mentes tréning) és Resistance Free Riding (Ellenállás Mentes Lovaglás). Számtalan
cikke jelent meg. Két, havonta megjelenő cikksorozata van, amelyek több mint
150 kanadai és amerikai újság hasábjain olvashatók.
John Lyons
John Lyons mindig más volt, mint a többiek. Már 25 éves korára sikeres üzletember
volt, jóval azt megelőzően, mielőtt kiérdemelte volna „Amerika legmegbízhatóbb
lovas embere” címet. Viszont nem érezte magát jól üzletemberi bőrében még akkor
sem, ha ezzel nagyon jól keresett. Álmainak valóra váltását célozta meg, amelyet
azóta is mindenkinek javasol. Egészen eddig a pillanatig Lyonsnak semmi komolyabb
tapasztalata nem volt lovakkal. Azon kívül, amikor gyerek korában kölcsön kérte
a szomszéd gyerek póniját, hogy a sivatagban lovagoljon rajta.
Egyszer úgy gondolta, hogy földvásárlás esetleg jó befektetés lehet. Így történt,
hogy Kansas City külterületén vett öt hold földet, amelyhez nem sokára egy ló
is csatlakozott. Kis idő múltán Lyons rájött, hogy jobban szeret trágyát lapátolni
és lovával foglalkozni, mint kórházakat és orvosokat hívogatni, protéziseket
ajánlgatva, ugyanis akkor azzal kereste kenyerét. Ez volt a vége John Lyonsnak,
mint ortopédiai segédeszközöket árusító üzletember, egyben kezdete lett John
Lyons lovas embernek.
Sokan, kifejezetten családja ellenezte a biztos, ráadásul komoly megélhetés otthagyását,
olyanért, amiről szinte semmit sem tud.
Családjával Kolorádóba költözött, ahol teheneket kezdett el tenyészteni. Soha
nem tehette volna ezt rosszabbkor. Kaliforniában száz éve nem tapasztalt szárazság
volt, a legkellemetlenebb telekkel és a legmagasabb kamatszázalékokkal. A közeli
farmok több mint feléhez hasonló módon Lyons csődbe ment. Álmainak valóra váltása
elérhetetlen távolságba kezdett kerülni.
Természetéhez híven nem volt hajlandó feladni és végül is jó dolog jött ki az
egészből. Az emberek elkezdték észrevenni Lyons lovakhoz való természetes hozzáállását
és elkezdtek tőle tanácsot kérni. Farmerkodása elején ló bemutatókra is járt.
Ebben az időszakban vásárolta Bright Zip nevű ménjét, aki partnere volt az elkövetkezendő
húsz évre. Bright Zip bekerült az Appaloosa fajta híres lovainak elitjébe.
Lyons úgy érezte, hogy sokat kell még tanulnia ahhoz, hogy valódi lovas emberré
váljon. 1980–ban részt vett egy Ray Hunt kurzuson, ahol számos dologgal kapcsolatban
nyílt fel a szeme. Észrevette, hogy az emberek igenis szeretnének tanulni. Rájött,
hogy nem kell kiváló edzőnek lennie ahhoz, hogy más lovasokon segítsen.
Először hétvégi kurzusokat tartott, amikor is 10-15 nyers illetve problémás lóval
dolgozott a hétvége folyamán. Később kitalálta a három napos John Lyons szimpóziumot,
ahol lent a pályán ugyanúgy több lóval dolgozik, ugyanakkor a lelátókra ló nélkül
is beülhetnek lovakkal nem rendelkező emberek.
Az évek múltán számos oktatási anyag és egyéb termék kapcsolódik a nevéhez. Könyvek,
hang és videó kazetták, dvd-k, könyvek és felszerelések. Kiadványai között megtalálunk
egy havi magazint is Perfect Horse címmel.
Oktatási programját ma már fia Josh Lyons viszi tovább.
Programjával bebizonyította, hogy a legfontosabb az embereket tanítani, annak
érdekében, hogy a lovon és az emberen is segíteni lehessen.
John Lyons pedagógiai módszereket alkalmaz oktatásaihoz. Fontosnak tartja, hogy
a lónak mindent egy adott sorrendben kell elővezetni. Ez egy aprólékosan megtervezett
un. Tanulási terv mentén halad, amelynek az a lényege, hogy csak olyat és annyit
kérjünk lovunktól, amit a ló biztosan végre tud és fog hajtani. Ez Lyons módszere
arra, hogy sikerünk legyen és ne kudarcunk. Ahogy mondja:
„A ló csak azt tudja, hogy mi történt. Viszont azt nem tudja, hogy az helyes
vagy sem.” „Amennyiben egy lovat valamire megkérsz és azt nem hajtja végre, akkor
mi arra tanítottuk meg őt. Pedig nem ezt akartuk!”
Lyons feltétlenül ellenzi a büntetést. Helyette feladatot ad a lónak, hogy eredményképpen
az ideálistól eltérő viselkedést, megfelelőre váltsa. Józanész és logika hatja
át Lyons munkáját. Ez az egyik oka annak, amiért ennyire népszerűvé vált. Higgadt,
alázatos hozzáállása miatt a lovak és az emberek egyaránt könnyen megbíznak benne.
Azok számára is reményt nyújt, akik legyenek akár hobbi lovasok vagy profi versenyzők,
de lovuk vagy saját maguk sérülésétől félnek. Azt javasolja, hogy mindig csak
olyan dolgokat tegyünk, amit teljes nyugalommal és magabiztossággal képesek vagyunk
véghez vinni. Ahelyett, hogy olyanokkal foglalkozzunk, amellyel kapcsolatban
esetleg félszünk is van. Ha ez csak annyi, hogy simogatjuk lovunkat a karámon
keresztül, akkor az teljesen rendben van.
„A félelemnek oka van! A félelem nem más, mint józanész eltérő köntösben.
A félelem a kontroláló képesség hiányának felismerése, amely megszűnik amint
a személy képessé válik a helyzetet kontrolálni . Emiatt kell onnan kezdeni mindent,
ahol még képesek vagyunk kontrolálni egy helyzetet és onnan építkezzünk!”
Lyons szerint senkinek sem szabad illetve kell magát azért szégyellni, mert fél!:
„Ez nem más, mint túlélési ösztön. Az agy azt teszi, amit tennie kell: vigyáz
ránk!”
John Lyons három aranyszabálya a lovak kiképzésére:
1. A személy nem sérülhet meg.
2. A ló nem sérülhet meg.
3. A lónak nyugodtabbnak kell lennie a munka végén, mint az elején volt.
John Lyons Colorado államban él feleségével. Hat gyermekük van, akik közül a
legidősebb, Josh viszi tovább édesapja munkáját.
Buck Brannaman (1962- )
…akiről a „Suttogót” mintázták!
Dan „Buck” Brannaman már öt éves korában a reflektorfénybe került, amikor is
bátyjával egy helyi ügyességi vetélkedőt nyertek meg trükklasszózással lovaglás
közben. Ezt követően a rodeó versenyek szervezoi bérelték fel őket, hogy a számok
szüneteiben a közönséget szórakoztassák. Odáig fejlesztette képességét, hogy
két címet is magáénak mondhat a Guiness Rekordok Könyvében.
Középiskolai éveit követően Buck farmokon dolgozott, ahol saját bevallása szerint:
„Leegyszerűsítve azért voltam fizetve, hogy harcoljak lovakkal!”
Ugyan egyszer már még iskolai évei alatt hallott más típusú lóhoz állásról, de
nem sokat gondolt róla: „Az egyik középiskolai tanárnom egyszer említette, hogy
van egy ember, aki olyan dolgokra képes a lovakkal 5 perc alatt, amire mások
több nap alatt sem. Én persze elképzelhetetlennek tartottam az egészet, mivel
még én - a magam 16 évével - addig nem hallottam ilyenről. Tehát lehetetlen!
A tanárnő meg csak azért mond ilyen dolgokat, mert ez a feladata,…mert tanárnő….
És amúgy sem tud sok mindent a lovakról!”
„Aztán egy napon, amikor a montanai Bozeman-ban munkát voltam keresni, egy barátom
megemlítette, hogy éppen itt tart kurzust Tom Dorrance és Ray Hunt és be is mutat
nekik. Frankó – gondoltam magamban – de ki a fene az a Tom Dorrance és Ray Hunt.
Mivel a farm vezetőjét kerestük ezért, amikor bemutatott Tom Dorrance-nak, először
azt gondoltam, hogy biztos ő itt a fonök. Aztán mivel nem találtuk meg a menedzserét
a farmnak, érdektelenül leültem a körkarám mellé, ahol éppen Ray Hunt dolgozott
egy lóval. Aztán néhány perc alatt olyan dolgokat csinált a lóval, amiről nem
is tudtam, hogy lehetséges. Nemsokára már a karám széle mellől figyeltem az eseményeket.
Aztán egyszer csak odajött hozzám a farm vezetője és megkérdezte tőlem, hogy
én vagyok az, aki munkát keres? Amire én csak annyit válaszoltam: „Elnézést kérek
uram, de most én ezt a bemutatót nézem!” A későbbiekben aztán vállaltam állást
ezen a farmon, ahonnan többször is elmehettem tanulni Ray Hunttól. Visszagondolva
nagyon örültem annak, hogy ismeretlenül nem mondtam mindenféle csúnyákat Dorrance
és Hunt munkáiról!”
Túl sok időnek nem kellett eltelnie amire Hunt és Brannaman valódi barátok lettek.
Buck mindent megtanult, amit csak lehetett Ray Hunttól és a Dorrance fivérektol.
Harmadéves főiskolai hallgató volt, ráadásul évfolyam első, amikor az egyik tanára
meghallotta, hogy milyen sikerei vannak a lovak kiképzése terén, behívta az irodájába
és azt javasolta neki, hogy hagyja ott az iskolát és koncentráljon a lovakra.
És Buck így is tett.
1995-ben ismét reflektorfénybe került, amikor kiderült, hogy az ő személye alapján
mintázta meg az angol producer és forgatókönyvíró, Nicholas Evans első könyvben
A Suttogóban Tom Booker személyét. A több mint 20 országban eladási listát vezető
könyvbol egy legalább ekkora sikerű film lett, Robert Redford rendezésében és
főszereplésével. Az előzmények után kézenfekvő volt, hogy Buck Brannaman legyen
a film lovas szaktanácsadója.
Buck Brannaman találkozását Robert Redforddal és a Suttogó c. film forgatásával
kapcsolatos néhány élményét a Kapcsolódó cikkek fejezet alatt, „Buck Brannaman,
akiről a Suttogót mintázták” címmel lehet megtalálni.
Amikor éppen nem utazik és tart kurzusokat országszerte, sheridani farmján él
Wyomingban feleségével és három lányukkal.
Bryan Neubert (1952- )
Bryan egy kaliforniai farmer családba született. A Salinas-i hegységtől nem túl
messze nőtt fel. A mindennapi munkához elengedhetetlen volt számukra a ló és
igazából nem is emlékszik vissza, hogy mikor ült fel lóra először. Egy igazi
lovas ember nem is nőhetett volna fel jobb közegben.
Tizenöt évesen olyan szerencse érte őt, amire csak később jött rá. Iskolás társai
áthívták lasszózni a szomszéd farmra, ahol bemutatták apukájuknak, Bill Dorrancenak
(ismét a Dorrance családhoz vezetnek a szálak). Habár Bill 46 évvel volt idősebb,
mégis Bryan legjobb barátja lett. Gyakran hívták fel egymást csak azért, hogy
elbeszélgessenek aznapi lovas élményeikről.
Bryan még el sem végezte a középiskolát, de már Billen keresztül ismerte Tom
Dorrance-t és Ray Hunt-ot, akiktől sokat tanult. Az évek során sokszor dolgozott
együtt csikó elindítások során a három emberrel. Mivel Neubert szorgalmas, keményen
dolgozó és tanulni vágyó fiatalember volt a három férfi szívesen fogadta maguk
közé Bryant és osztották meg tudásukat vele.
Tom Dorrance-t tartja annak a személynek akitől a legtöbbet tanulta. Bryan a
következőképpen vélekedik mesteréről:
„Tom az a személy, aki a legjobban megtestesíti a zsenit
számomra!”
Nagyon fontosnak tartotta és erőteljesen hangsúlyozta a ló egyenességét, úgy
fizikailag, mint mentálisan. A fizikai megjelenés nem más, mint a mentális kapcsolat
külképe. Itt lehet megemlíteni az egyik fő Dorrance szabályt:
„Legyen az én ötletem a lovam ötlete!”
Amikor 1976-ban Tom Dorrance nagyszámú csikóelindítási feladatot vállalt el,
Bryan felajánlotta, hogy ingyen dolgozik neki, csak, hogy tanulhasson. Néhány
héttel a munka elkezdése után a farm tulajdonosa, aki megbízó volt ragaszkodott
ahhoz, hogy Byan is fizetést kapjon.
Halála előtt, Tom Dorrance igazi történelmet hagyott Neubert gyerekeire. Nem
mást, mint a saját maga által kifejlesztett nyerget, amit a Clifford Wade által
gyártott vázra készített. Ez a nyereg lett a prototípusa a Natural Horseman-ek
által napjainkban, széles körben használt nyergeknek is.
Az emberek 1996-ban figyeltek fel rá egy a Western Horseman című magazinban róla
írt cikk alapján, amelynek „Hogyan szüntethetjük meg a musztáng vadságát?” volt
a címe. 1997-ben jelentette meg minden idők egyik legjobb csikó elindító videóját,
„Vad lovakkal foglalkozás Bryan Neuberttel.”. Egy a nevadai sivatagból származó
musztáng csikóval való első találkozását mutatja be, a foglalkozáson keresztül,
az első nyergelésig és a bizalommal teli lovaglásig. Mindezt két óra alatt.
Bryan filmet készített másik kedvenc elfoglaltságáról a bőrfonásról is, amelyet
barátjától, Billtől tanult.
Napjainkban kurzusokat tart, csikó elindítással (belovaglással), problémás lovakkal,
munkalovaglással és az alapok a teljesítménylovaglással kapcsolatban. Viszont
még mindig nem érzi magát kényelmesen a népszeruség okozta körülötte öt körülvevo
nyüzsgésben. Ahogy mondja: „Én nem akarok más lenni, mint a leheto legjobb cowboy,
aki lehetek!”
Bryan feleségével, két fiával és lányával él Észak-kelet kaliforniai farmjukon.
Mind a három gyermeke lovagol és valamennyien ezzel is keresik kenyerüket.
Peter Campbell (1964- )
Peter Cambell arra a kérdésre válaszolva, hogy ki az, akit ő mesterének tart,
azonnal és könnyes szemmel válaszolja, hogy Tom Dorrance. 1988-ban találkoztak.
Ekkor Dorrance 80 éves volt, Peter pedig huszonnégy. Négy évvel később már együtt
tartottak egy kurzus sorozatot Kanadában.
Peter Kanadában, Albertában, egy Banff nevű kis helységben született. Tizenkét
évesen alakult ki benne a lovak iránti szeretet. A következő tizenkét évben megpróbált
mindent megtanulni, amit csak lehetett a lovak körül, a lovakról. Nagyobb farmokon
dolgozott Alberta, Nevada, Kalifornia, Oregon és British Columbia államaiban.
1988-ban kezdett el kurzusokat tartani Amerikában és Kanadában egyaránt. Campbell
számára kiemelt fontossággal bír, hogy a lóval tudassuk, hogy ismerjük és értük
a világát.
„Azt akarom, hogy a lovak tudják, hogy élet és önvédelmi ösztöneiket megtarthatják
és mégis engedelmeskedhetnek kéréseinknek!”
„A ló mindig tudtunkra adja, hogy mit kell vele csinálnunk, ha úgy próbálunk
látni, értelmezni és érezni, mint ahogy ők tesznek!”
Ma évente több mint 30 kurzust tart Amerikában és Kanadában. Mindemellett, pedig
kettő exkluzív kurzusnak saját ranchén, Wyomingban ad otthont. Natural Horsemanship
kurzusai mellett szeret tradicionális Vaquero – kaliforniai lóhoz állást is tanítani,
amely szakterületnek egyedülálló szakértőjének tartják.
Gyakran osztja meg tapasztalatait TV, rádió és magazin interjúkban. Kiadott egy
videó sorozatot is „Készséges partnerek” címmel.
Ma feleségével a Wyoming-i Wheatlandben élnek.
Mark Rashid (1956- )
Valószínusíthetoen ő lehet a legérzőbb cowboy, akivel bárki is valaha találkozott.
A lovak mellett, gitározik, énekel, dalszövegeket és könyveket ír. Írói készsége,
képessége és stílusa komoly segítséget nyújt számára a ló és ember közötti szakadék
áthidalására.
Rashid tíz éves korában találkozott mesterével, Walter Pruittal. Évekig úgy kerékpározott
át mentora farmjára, hogy ott istállót takaríthasson, közben, pedig megtanuljon
tőle, az „öregembertől” mindent, ami csak lehetséges. És ez meg is történt. Az
„öregember” mindenhol feltűnik és végig kíséri a történeteket későbbiekben publikált
könyveiben.
Mark rengeteget tanult korai wrangler munkáiból. Tapasztalata segítette hozzá,
hogy azok a lovak amelyekkel ő foglalkozott ugyanannyi idő alatt sokkal biztonságosabbak
voltak, mint másoké.
Mark egy nyugodt, csendes ember, akivel könnyű kijönni. Szereti emlegetni, hogy:
„Én semmi mást nem akarok, mint csendben ellenni!”
Ugyanakkor munkájával mindig tesz arról, hogy „lökjön” egyet a ló pszichológia
szekerén. Rashid híres „passzív vezetővé” válási koncepciójáról, amely megkérdőjelezi
az általánosan elfogadott ló és ember közötti viszonyt. Ahelyett, hogy alfa vezetővé
váljunk, Rashid a ménes „passzív vezetője” pozíciójának a betöltését javasolja.
A „passzív vezető” az a ló, amely megfelelő viselkedésével mutat példát, és nem
ráveszi a többi lovat, hogy kövesse.
A ménes dominancia sorában ez a ló valahol középen helyezkedik el. A „passzív
vezető” magabiztos és egyedülálló ló. Gyakran odébb lép és utat ad fölötte álló
lovaknak. Markhoz hasonlóan ő sem akar mást, mint „…csendben ellenni!”. Markot
„passzív vezető” koncepciójának kialakításához, Buck, - aki az egyik munkalova
– segítette hozzá. Buck egyébként Rashid legutóbbi könyvének a főszereplője.
Tehetséges íróként a következő könyveket jelentette meg eddig: „A Ló Figyelembevétele”,
„A Jó Lónak Nincs Rossz Színe!”, „A Lovak Sosem Hazudnak!”, „Életre Szóló Leckék
Egy Lótól.”, és „Lovasemberré Válás Egy Életen Keresztül.” Könyvei mellett videó
sorozatot is adott ki, a „Felismerni a Próbálkozást” címmel.
Amikor éppen nem tar kurzusokat, akkor feleségével együtt és három gyermekével
a Kolorádói Estes Parkban él.
Dennis Reiss (1958- )
Édesapja barátjától tizenkét éves korában édesapja barátjától egy gyönyörű meggypej
heréltet kapott. A ló bakolt, ugrált és számtalanszor megszégyenítette. Ló szállítóval
nem lehetett szállítani és éppen, hogy csak lehetett lovagolni, annyira veszélyes
volt. Versenyekre kézen vezetve tudtak csak elmenni, úgy, hogy édesapja autójában
ülve, vészvillogó használata mellett kísérte a párost. Mindez egy cseppet sem
érdekelte a fiatal Reiss-t, mivel olyan lova volt, mint a cowboyoknak a TV-ben.
A hetvenes évek közepére jól hasznosította első lován nyert tapasztalatát. Kétszer
is minősült a Középiskolás Rodeó Bajnokság döntőjébe. Tizenhat évesen, pedig
már tagja volt a Professzionális Rodeó Lovasok Szövetségének. Ebben az időszakban
csikó belovaglóként és edző segédként dolgozott egy telivér ménesben.
Életútjának legfontosabb állomása mégis az volt, amikor azzal a híres – teljesítmény
lovakat képző – cowboyjal találkozott, aki úgy számára, mint ahogyan Pat Parellinek
is felnyitotta a szemét azzal kapcsolatban, hogy a lovakkal teljesen másképp
is lehet. Ez volt Troy Henry, aki Pathez hasonlóan a fiatal Dennis-t is bevezette
a ló pszichológia területére.
Az elkövetkezendő években Dennis látta, ahogyan Pat hasznosítja, amit tanultak.
Ő is ugyanúgy szerette volna előadni tudásukat, mint Pat, de Reiss teljesen más
volt és ebbol kifolyólag akkor nem is volt rá úgy képes, mint Pat. Azokban a
helyzetekben ahol Pat határozott, beszédes és meggyőző volt, Reiss szégyenlős,
határozatlan és ráadásul dadogós. Évekbe telt amikorra ki merészelt állni a közönség
elé. 1989-ben megtartotta elso kurzusát. Az nem is kifejezés, hogy mennyire volt
ideges: „Úgy érzem, olyan gyorsan beszéltem, hogy 5 perc alatt adtam le egy 90
napos kurzust!” Aztán idővel kifejlesztette saját stílusát.
Dennis ma már oktatásain keresztül egy figyelemre méltó, másokra inspirálólag
ható személy. Oktatásait „Egyetemes lóhoz állásnak” nevez. Speciális kurzusaival
eltér a többiektől. 1997-től például évente egyszer megrendezésre kerülő „Csak
nőknek” elnevezett kurzust tart. „A lovasaim többsége középkorú nő, akik hihetetlenül
szeretik lovaikat, viszont sokszor félelemmel vannak tele. Ez a típusú kurzus
biztosítja számomra, hogy megfelelően tudjak koncentrálni a résztvevők speciális
problémáira.”
Minden év decemberében a „Ló napja” címmel bemutatót tart a Las Vegasi Excalibur
Hotelben a Nemzeti Rodeó Döntő alatt, amellyel bemutatja a Natural Horsemanship
erejét, hatékonyságát, pozitív oldalait.
Ty Murray, minden idők legsikeresebb rodeó lovasa – kilenc egyéni és hét abszolút
világbajnoki címmel a nyakában – visszavonulását követően egyszer látta, hogy
Reiss mire képes a lovakkal és rá kellett jönnie, hogy nem tud lovagolni. A világon
bárkinél jobban fenn tud maradni a ló hátán, de mégis Dennishez fordult, hogy
segítsen neki valódi lovas érzés és tudás kifejlesztésében.
Dennis Reiss csapatával együtt kitartóan talpal azért, hogy a lónak, mint élőlénynek
és partnernek tisztelegve, legyen egy összállami szinten elfogadott Nemzeti Ló
Nap, amely Kaliforniában már realitás is.
Dennis Reiss valódi példája annak, hogy ha valaki elszánt és eltökélt, akkor
kemény munkával, fókuszálással és személyiségfejlesztésen keresztül minden elérhető.
Feleségével Deborahval, a kaliforniai Pengrove helységben levő Reiss Ranch-ükön
élnek és tartják kurzusaikat.
Clinton Anderson
…az ausztrál légiós
Napjaink feltörekvő tehetségeként kell megemlíteni feltétlenül, az Ausztráliában
született és nevelkedett ifjút. Már kora gyermekkorában – hat évesen - tehetségesnek
tűnt a lovakkal. Tizenhárom évesen beválasztották az Ausztrál Nemzeti Polo-Cross
csapatba. Tizenöt évesen már profi lovas ember volt és gyakran segített embereken
ló szállítóra rakodási és egyéb hasonló gondokban. Gyakran nem is sejtették,
hogy hány éves volt.
„Általában apu vitt el azokra a helyekre, ahol munkát vállaltam. A megbízó többnyire
azt gondolta, hogy apu az, akit a munkával megbízott.”
Anderson két teljes évet töltött gyakornokként a híres trénernél Gordon McKinlaynél.
A keze alatt több mint 600 lóval foglalkozott, amelyek között voltak Ausztrália
vad lovai is. Ezután egy másik híres ausztrál trénernél is gyakornokoskodott,
amelyet saját tréningtelepének felállítása követett, tizennyolc éves korában.
Az elkövetkező években Anderson egyre komolyabban elmélyült a reigning sportban.
Annyira komolyan vette az egészet, hogy elment tanulni, Al Dunningtól Amerikába.
Onnan hazatérve egy pont híján második lett Az Ausztrál Reigning Futurity versenyen.
Ezt követően végleg kiment Amerikába, ahol hajtatott kurzus sorozattal és bemutatókkal
vetette bele magát a munkába és tudása népszerűsítésébe. Aztán kialakította lovas
TV tréning sorozatát, amely a mai napig az egyik legnépszerűbb a műfajban. Nagyon
jó lovas és tréner, de még jobb nagykövete és oktatója a Natural Horsemanshipnek.
Ausztrál egyenes stílusa magával ragadja valamennyi korosztályt magába foglaló
nézőközönségét. Szinte valamennyi bemutatóján számára ismeretlen fiatal és/vagy
problémás lovakkal foglalkozik.
Két legelső mentora mellett Ausztráliában a híres Kell Jeffreis munkássága volt
saját munkásságára nagy hatással. Amerikából a Natural Horsemanshippel foglalkozók
közül, pedig Ray Hunt, Pat Parelli, John Lyons és Robert Miller. A teljesítmény
lovasok közül, pedig Al Dunning, Bob Avila és Andrea Fappani befolyásolták lovakhoz
való mai hozzáállását. A lista, pedig egyre csak nő, mert:
„A leglényegesebb az, hogy állandóan tanuljunk!”
Nagyon nagy hangsúlyt fektet a földi munkára és addig nem hajlandó felülni a
lóra, ameddig úgy érzi, hogy még van olyan, amit a földről jobban meg tud oldani.
„Senki sem mondta, hogy mindent a ló hátáról kell megoldani!”
Amikor pedig felül kihangsúlyozza az oldalirányú hajlítás az egy száras vészmegállás
fontosságát. Vagy ahogy ő mondja a kézifékes vészmegállás. 2003-ban tudása próbára
volt téve a Texasi Fort Worthben rendezett „Út a lóhoz” – El Camino del Caballo
– elnevezésu versenyen. A megmérettetésen két kollégájával Curt Pate-el és Josh
Lyons-al mérte össze tudását három nyers csikón, amelyek mind ugyanattól az apától
származtak. Két nap alatt egyenként három órát foglalkoztak a körkarámban a lovakkal
a versenyzők. Ezt követően egy akadálypályán mérték össze tudásukat, ahol Clinton
szinte hibátlan teljesítménnyel nyert. Ezt azzal fokozta, hogy a díjkiosztó utána
felállt fiatal lova hátára, ahol karikás ostorral pattogtatott és egy sárga esokabátot
pörgetett, miközben a közönség „orjöngött” a látványtól! Mindezt három órás bizalomfejlesztéssel.
Ez már szinte eléri azt a szintet, amennyi idő alatt egy kancának kell megtanítania
a csikóját, hogy feltétel nélkül és teljes bizalommal megtegyen mindent a javaslata
szerint.
A híres amerikai teljesítménylovasok szinte mindegyike, úgy, mint Bob Avila,
Andrea Fappani, Martha Josey és Cleve Wells is elismerte a fiatal ausztrál lovas
tudását.
Clinton és felesége ma az ohaioi Columbusban fejlesztik lovas központjukat.
Craig Cameron
Cameron eddigi tréneri életének többsége bizonyítással, bizonygatással telt.
Azt hangoztatta, hogy: „Bármilyen nyers lovat egy órányi foglalkozást követően
nyugodtan lesz képes lovagolni!” A szkeptikusok valamennyien lehetetlennek tartották
ezt és azt mondták, hogy az csak akkor lehetséges, ha már ismerte az adott lovat.
Erre ő semmi mást nem csinál, mint ami a védjegyévé vált időközben: Mosolyog
és megrázza a fejét.
Craig Cameron egy igazi Texasi cowboy és igazából semmi más nem szeretett volna
lenni az életében. A hetvenes években rodeó cowboy volt, aki bikák lovaglásában
specializálta magát. Miután abbahagyta a rodeózást, teljes munkaidős tréner lett.
Problémás lovakkal végzett munkája érdekelni kezdte az embereket. Így alakította
ki egy órás demonstrációját.
Craig abban a korban nőtt fel, amikor még durva és brutális módszerekkel törték
be a lovakat, amivel kapcsolatban az volt az egyetlen érzése, hogy nem helyes.
A harmincas éveinek vége felé járt, amikor először olyan módszerrel találkozott,
ami működött. Ez akkor volt, amikor Ray Hunttal és Tom Dorrance-al volt szerencséje
találkozni. Így emlékszik vissza az eseményre: „Az első igazi lovas ember, akivel
életemben találkoztam az Ray Hunt volt!”. „Ray és Tom Dorrance megtanítottak
arra, hogyan dolgozhatok a lovakkal úgy, hogy minden helyzethez a legmegfelelőbben
alkalmazkodok és a lónak megadok minden időt amire szüksége van ahhoz, hogy a
bizalma kialakuljon.”
Megtanították számára, hogyan használhatja fel a lovak önvédelmi ösztönét a kívánt
eredmény elérésére, ahelyett, hogy harcolna ellenük.
„ A lónak okot kell adjunk arra, hogy megváltozzon”
„A lovaknak meg kell engedni, hogy megijedhessenek, hogy aztán – segítségünkkel-
rájöhessenek, hogy nincs rá szükségük!”
Eltérően kortársaitól ő nem dolgozik a lóval szabadon. Mindig kontrolálni kívánja
a lovat. Gyakran küldi ki a lovakat, majd tereli ki hátsó lábaikat. Azt mondja,
hogy ez a legfontosabb, akár a földön, akár a ló hátán. Ha a ló hátulja kontrolálva
van, akkor az egész ló kontrolálva van. Nagyon jól használja a béklyók különböző
formáit, amelyekkel segít a lovaknak, hogy nyugodtabbak legyenek, és nyomásra
is engedjenek.
Napjainkban még mindig élvezi a kurzusok tartását, ahol csikók belovaglását,
elindítását demonstrálja, problémás lovak problémátlanítása mellett.
Egyedülálló szolgáltatása a négy napos Cowboy Tábora, amelynek során naponta
akár nyolc órát is ülnek a lovasok a nyeregben két klasszikus vadnyugati stílusban
kialakított farmján.
Akkor, amikor sokan úgy érzik, hogy mindenre meg van és tudják is a választ,
Craig tisztán kijelenti, hogy ő nem tartozik ezek közé.
„A lovaglás egy olyan művészet, amely egy élethossznyi kihívást
jelent!”
„Folyamatosan képesnek kell lenni a változtatásra! Legyen
szó lóról vagy emberről!”
Craig Cameron könyvet is írt, Kathy Swan segítségével címe: „Lovagolj okosan,
azaz fejleszd lovas tudásod a földön és a nyeregben egyaránt!”
Craig Cameron Bluff Dale Texasban él feleségével és nevelt fiával.
Dr.Robert M. Miller
– a Természetes Ló Kiképzés „Lavinájának” egyik legfontosabb nemzetközi terjesztője
Dr. Robert M. Miller. Állatorvos, nemzetközileg elismert ló etológus, író és
lovas ember. Az újszülött csikók tanulási képességével kapcsolatban végzett munkájával,
amelyet imprint tréningnek hívnak, nagyban hozzájárult a természetes ló kiképzés
forradalmához.
Állatorvosi végzettséget a Kolorádói Állami Egyetemen szerzett 1956-ban. Nevéhez
fűződik a Conejo Völgyi Állatkórház alapítása is Thousand Oaksban, ahol ma is
élnek. 1988-ban vonult vissza a mindennapi állatorvoslástól. Ezután az imprtint
tréning és a természetes ló kiképzés forradalmával kapcsolatos előadássorozatával
járta és járja ma is a világot. Tapasztalataira és tudására Kentucky tenyészeteitől
egészen az Európai egyetemekig igényt tartanak.
A kiemelkedő rajzképességgel rendelkező állatorvos, aki egyben író is, eddig
5 könyvet jelentetett meg ló neveléssel és képzéssel kapcsolatban. Kilenc könyve
jelent meg állatorvoslással kapcsolatos rajzokkal. Ötven különböző tanulmányt
és számtalan cikket írt. Feleségével, Debbyvel Kaliforniában él, ahol, amikor
éppen nem tart előadásokat, lovagolnak, lovakat és öszvéreket tenyésztenek.
Leslie Desmond németországban született és az USA-ban nőtt fel New Englandben.
A lovakkal kapcsolatban először egy szomszédtól tanult, aki a „klasszikus
iskolát” képviselte.
Ezt követően saját lovait képezte, akikkel helyi ügyességi és díjugrató
versenyeken indult, majd gyerekeket és új ló tulajdonosokat oktatott a lovaglás
és a ló körüli teendők alapjaira. Középiskola befejezését követően sport
és galopp istállókban illetve kisebb tenyészetekben dolgozott Amerika keleti
partján és a középső régiókban.
Leslie közel 50 éve – 1965-től 11 éves korától – kezdődően segíti a lovakat
és azok szerelemeseit. Ezek között megtalálhatunk sport és versenylovakat,
pónikat, nehéz igás lovakat, ugró és különféle egyéb teljesítmény lovakat,
egészen a hobbi lovakig. Néhány lovat saját maga is magas szintre vitt,
hogy aztán megoszthassa tudását és tapasztalatait diákjaival.
„A legnagyobb elismerés, amit valaki valaha is kaphat egy diáktól: „Itt
van egy ló, akit Leslie képzett, akiben bízhatok, akitől tanulhatok. Ez a
ló biztos abban, amit kérni fogok tőle, és nem tudom őt tönkre tenni, vagy
elrontani.””
„Amit felajánlok nekik az a barátságom. Be szeretném őket mutatni és vezetni
egy új, csodálatos, Érzés-Engedés-Alapú-Kapcsolaton nyugvó Világba. Az emberek
többségét magával sodor ez az új élmény és ihletet merítenek belőle, amit
felhasználnak saját fejlődésükhöz. Majd tovább viszik ezt a tapasztalatot,
hogy lóhoz értési és lovaglási tudásukat finomítsák. Elképzelhető, hogy ez
egy nagyon örömteli tapasztalás és sikerélmény számomra is.”
1990-ben Leslie áthelyezte lovas iskolájának központját Novatoba, Kaliforniába,
ahol megalapította Diamond Lu Productions nevű kiadóját, és kiadta első
videó sorozatát „Amerikai lóhozértés Fiataloknak és Időseknek”. A videó
sorozat kiadásához az inspirációt gyermekkori mentorától kapta Iván Taylortől,
aki egy I. Világháborús veterán lovas tiszt volt.
„Iván a 90-es éveinek közepén járt, amikor találkoztam vele és tanultam tőle.
A vele eltöltött évek kiváló alapot nyújtottak ahhoz, hogy teljes mértékben
tudjam értelmezni és élvezni elkövetkező életszakaszom mentorainak munkáját.
Iván finom hozzáállása felkészített arra, hogy felismerhessem azt az értéket,
amit a néhai Bill Dorrance (1906-1999) , a legendás rancher és lovas ember
képviselt.” – mondta Leslie. (Ide kattintva elolvasható Bill Dorrance a legendás
rnacher és lovas ember életútja) (a bejövő oldalon lejjebb gurítva kapjuk
meg Bill életrajzát)
Életének utolsó 4 évében Bill megkérte Leslie-t, hogy fogadja el őt mentorának.
Leslie ez alatt az idő alatt lejegyezte Bill tudását és tapasztalatát az
utókor számára.
1995 és 1999 között lovakat képeztek és kurzusokat tartottak együtt Kaliforniában,
Monterey megye területén. Ebben az időszakban készült el az „Valódi Lóhozállás
Érzésen Keresztül” című könyv, aminek Leslie volt a társszerzője. A könyv
folytatásaként 2006-ban került kiadásra egy 10 CD-s sorozat „Lóhozértés és
Lovaglás Érzésen keresztül”. Ez egy olyan hanganyag, amely ábécé sorrendben
taglalja a lovaglással és lóhozértéssel kapcsolatos területeket Érzésen keresztül.
„Abban bízom, hogy ezzel a kiadvánnyal egy könnyebben értelmezhető utat mutathatok
a komoly lovas ember számára.” – mondta, majd folytatta: „Az az álmom, hogy
valamennyi ló szerető ember, lovasok és edzők, minden sport és versenyszakágból
elgondolkodnak és munkájukba beépítik a CD-n hallható „Érzés és Engedés”-en
alapuló lóhozállás finomabb pontjait.”
Leslie napjainkban olyan edzőkkel és közép Haladó és Haladó lovasokkal foglalkozik,
akik komolyan gondolják fejlődésüket a lovakkal való foglalkozás és a lovaglás
terén, és meg kívánják szerezni az ÉRZÉSSEL LOVAGLÁS tudását.
Az év egyik felében Európában, a másikban, pedig Amerikában él. Mindkét helyen
folyamatosan tart lovak képzésével kapcsolatos oktatásokat, kurzusokat, és
bemutatókat.
Angliai útja mellett 2013-ban kurzusokat tart, Norvégiában, Svédországban,
Németországban, Kanadában, Amerikában és most először, a hozzá hasonló NH
mesterek közül, pedig elsőként tart kurzust MAGYARORSZÁGON 2013-ban!
GaWaNi Pony Boy
|